Nagyvilág

Nagyvilág #2- “Olyan barátokat találtam, akiket Magyarországon sosem.”

Sziasztok!

A Nagyvilág rovat júniusi vendége Orsi, aki ezt az évet Peruban tölti cserediákként. Skype-on beszélgettem vele órák hosszat, annyi érdekeset mesélt az ország kultúrájáról. Ha kíváncsi vagy, tarts velünk! 🙂

Ha pedig még nem olvastad volna a májusi interjút, kattints ide


 

Egy rövid kis bemutatás az elejére:

Orsi 18 éves, és most egy évet Peruban tölt. Piurában lakik egy családnál, de Limában is imád lenni. Cserediáksága alatt nem csak szórakozik, hanem egyetemre is jár kommunikáció és média szakra.

Mikor jött az ötlet, hogy el akarsz tölteni egy évet külföldön, és miért pont Perut választottad?

Igazából mindig is akartam külföldön lakni, mindig bennem volt az érzés, hogy mennem kell, mennem kell, sosem tudtam egy helyen megmaradni. Két éve találtam meg ezt a cserediákprogramot, ami nagyon megtetszett, és utána mindent azért tettem, azért tanultam, hogy sikerüljön bekerülnöm. Peru pedig teljesen random módon jött. Mindenképpen Dél-Amerikába akartam jönni, mert messze van; nem akartam Európában maradni. Meg régen szerelmes voltam a szappanoperákba. 😀 Szóval nézegettem az országokat, és Peru tűnt a legérdekesebbnek, hiszen nem ismerjük igazán, csak kliséket tudunk róla, minthogy indiánok, Machu Picchu, színes ruhák, így gondoltam, hogy tök jó lenne megismerni, milyen is valójában. Meg mindig is látni akartam az Andokot.

DSC_0352.JPG

 

Nagy kihívás a világ másik felére utazni teljesen egyedül. Féltél valamitől?

Annyira nem, mert a legnagyobb félelmem az volt, hogy sosem fogok kikerülni, úgyhogy inkább örültem, hogy összejött. Azért persze féltem az átszállástól, hogy eltévedek, mert teljesen egyedül voltam. De miután ideértem már nem izgultam, mert tudtam, hogy mindig lesz valaki, aki segít, ha nem félek segítséget kérni. Talán, ami még ijesztő volt elsőre, hogy hogyan fogok beilleszkedni a családba. Egyébként az jól ment, bár most már a második családomnál vagyok, mert az előzőek furán viselkedtek, de őket nagyon szeretem, és jól érzem itt magam, és igazán családtag vagyok.

 

Mi volt a legnagyobb nehézséged, és hogyan birkóztál meg vele?

A legnagyobb nehézség az volt, hogy megbarátkozzam a helyzettel, hogy itt hatalmas a szegénység, közvetlenül a mérhetetlen gazdagság mellett. Amikor megérkeztem nem volt meleg víz, szinte egyik házban sincsen.

Ami nagy kihívás volt még, hogy nem tudtam, hogy az embereknek itt mi fontos, milyen értékeik vannak, hogyan viszonyulnak a másikhoz. Például elsőre azt hittem, hogy bunkók az emberek, mert ha kérnek valamit, nem úgy teszik, mint otthon, hogy légy szíves, kérlek, hanem csak úgy odamondják, hogy csináld meg ezt meg azt. Aztán persze rájöttem, hogy ez nem a bunkóság jele, csak egy átlagos beszédforma, és már hozzászoktam, sőt használom is. Azt is fontos volt megtanulni, hogy ki az aki jó ember, kivel lehet barátkozni, és ki az aki csak azért akar jóban lenni veled, mert Európából jöttél, és képeket akar posztolni, vagy ki az aki tényleg meg akar ismerni. Most már szerencsére megvan a baráti köröm, még ha találkozom is új emberekkel.

A problémák megoldására van egy jól bevált módszerem. Ha már nagyon nyomasztanak, akkor írok róluk egy listát a lehetséges megoldásokkal együtt, majd ahogy oldom meg őket, úgy pipálgatok.

 

Mennyire jól tanultál meg spanyolul? Volt már egy alaptudásod, amikor kimentél, vagy teljesen nulláról kellett kezdened?

Tanultam spanyolul Magyarországon is, mert tudtam, hogy jönni akarok, de azért nem volt olyan profi a tudásom, nehéz volt először megszólalni. Viszont nem akartam angolul beszélni, mert ha elkezdek, akkor az úgy is marad, és nem tanulok meg spanyolul. Szóval valahogyan, de összerakosgattam a mondatokat, szótáraztam a telefonommal beszéd közben, majd egyre jobban és gördülékenyebben ment.Nemrég megcsináltam a felsőfokú nyelvvizsgát, de még nem tudom az eredményét.

 

Milyenek a peruiak? Hogyan tudtad megszokni a kultúrájukat? Hiszen teljesen más, mint a miénk, itt Európában.

Nem volt annyira nehéz beilleszkedni, mert hamar találkoztam olyan emberekkel, akik segítettek. Inkább az volt a kihívás, hogy melyik emberben lehet megbízni.

Voltak dolgok, amik nem tetszettek (mint például a csicskáztatott bejárónők, a beszólogató férfiak, a szegények és a gazdagok közti ellentét, a szigorú szülői viselkedés), de tudatosan elfogadtattam magammal, így hozzá tudtam szokni, és nem volt már annyira fura. Rájöttem, hogy néhány dolgot mennyivel jobban csinálnak Magyarországon, míg másokat itt. Például Magyarországon sokkal minőségibb az együtt töltött idő, míg itt Peruban elvárják, hogy a család többször legyen együtt, még ha nincs is rá különös ok, viszont igazából nem csinálnak semmit, de ha nem vagy ott akkor mérgesek. Itt nem ismerek olyan embereket, akik komolyzenét hallgatnak, vagy színházba, koncertekre járnak, olvasnak, kevésbé fontos a kultúra, de azért vannak akiknek igen, csak ritka. Viszont itt Peruban jobb a tanár-diák viszony, és az is jobban tetszik, hogy az emberek kevésbé tartózkodóak. Sokkal egészségesebben étkeznek; maguk készítik a gyümölcslevet, olyan éttermekben esznek, ahol nénik főznek házikosztot, és nem fogyasztanak előrecsomagolt kaját. Nagyon nyitottak, tárt karokkal fogadnak. Mindenki tök bulis, táncolnak, kiabálnak. Ha valami nem tetszik nekik, odaordítanak; az utcán is odamennek bárkihez, közvetlenek. Mindenhol szól a zene, nincsen csönd sose, sehol sincs nyugalom. Sokkal több élet van az emberekben; mindenbe be akarnak vonni, ha látják, hogy unatkozol, nagyon segítőkészek. Ezen kívül nagyon dolgosak, mert tudják, hogy nehéz körülmények közül jöttek, és mindent meg kell tenniük, hogy megéljenek. Persze vannak kivételek, akik lusták, de ez tényleg csekély szám. Tényleg nagyon vidámak, holott nagy szegénységben élnek, és sokkal keményebb az élet, mint Magyarországon. Tök normális, hogy este 10kor érnek haza a munkából, és reggel hétkor már megint ott vannak. Ezért a pénznek hatalmas értéke van. Minden kis dologért pénzt kér tőled még a barátod is. Haza se visznek, ha nem esik útba. A taxisokkal is előre meg kell egyezni az árban, különben piszokul nagy összeget kérnek.

Összességében viszont nagyon jó emberek, olyan barátokat találtam akiket Magyarországon sosem.

 

Mi volt a legcsodálatosabb élményed?

Húsvétkor voltunk egy utazáson az Andokban egy húsvéti fesztiválon néhány másik cserediákkal és az ő családjukkal, barátaikkal. Előtte még elmentünk  Icaba, a homoksivatagba, ahol nagykerekű autókkal utaztunk, ami olyan volt, mint egy hullámvasút. Utána hajnalig táncoltunk a tengerparton finom koktélokat szürcsölve. Aztán elindultunk a hegyekbe, Ayacuchoba, ahol volt bikafuttatás, bika nélkül. 😀 Ott is táncoltunk, gyönyörú andoki zenére. A fesztiválnak óriási hangulata volt virágszőnyeggel, finom ételekkel, tánccal és éjfélkor felgyújtott fatornyokkal. Ez volt életem legjobb hétvégéje.

IMG_2376.JPG

 

Hogyan kezeled a honvágyat?

Annyira nincsen honvágyam. Mármint egész évben hiányzott Magyarország meg az emberek, meg rájöttem hogy valójában mennyire szeretem. De arra gondoltam egész végig, hogy most hiányzik, de ez csak egy év. Ha majd visszamegyek akkor meg Peru fog hiányozni, és ezt már sosem fogom visszakapni, meg nem tudom majd folytatni ezt az életet, amit itt éltem. Ezért is fogok majd visszajönni, hiszen már ez is az otthonom.

 

Mi fog a leginkább hiányozni, amikor hazajössz?

Igazából felsorolhatatlan az a sok dolog, ami hiányzoni fog. Ami nagyon fog hiányzoni, az elsősorban a barátaim és a családom. Aztán az az én, aki itt voltam Peruban. És még a kaja (bár annak örülni fogok, hogy nem lesz minden nap rizs), a forgalom, a zenés buszozások a dülöngélős utakon, a zaj, a tenger, a hegyek, az hogy itt közelebb vagyok a természethez, (a házak és a folyosók nyitottak, rengeteget utazunk, kirándulunk, úszunk a tengerben, sokkal több dolgot csinálunk a szabadban).  A napi rutinom, a sétálás az utcán, az ott vásárolt kaja (amivel persze vigyázni kell), a fagyi, a jégkása (ami igazi, rendes gyümölcsléből készül), a beszélgetések anyukámmal, a pénteki mozizások, a tánc, a bulik. A zenéket tudom majd hallgatni, de teljesen más környezet vesz majd körül, olyan mintha egy fallal lennék elválasztva. A teljes életstílus, amit itt éltem.

DSC_0275.JPG

 

Miben változtál meg? Milyen tulajdonságokkal gazdagodtál ezalatt az egy év alatt?

Sokat változtatott rajtam ez az év, most érzem igazán, hogy önmagam vagyok. Olyan dolgokat tanultam meg, amiket más módon sosem sikerült volna. Magyarországon nem voltam ennyire nyitott az emberekkel; megvoltam magamnak és ennyi. Viszont nem tudom, hogy ezt haza tudom-e vinni magammal vagy sem; de azért szerintem jönni fog velem, ahogy a több magabiztosság és a céltudatosság is.

 

Mit üzensz az olvasóknak?

Ha van valamilyen nagy álmotok (mint nekem az hogy idejöjjek), tegyetek meg mindent azért hogy sikerüljön, és ne féljetek változtatni a siker érdekében!


Köszönöm Orsinak, hogy elkészíthettem ezt az interjút. 🙂

Ha Te is különlegesnek érzed magad valamiben, vedd fel velem a kapcsolatot.

 

Reklámok

Szívesen olvasnám a véleményed, hozzászólásod. :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s