Nagyvilág

Nagyvilág #3 – “Egész életemben nagy utazó szerettem volna lenni.”

Sziasztok! Itt olvashatjátok a Nagyvilág rovatban harmadikként megjelent interjút, melyet A. Bernievel készítettem, aki légiutas-kísérő és világutazó. Jelenleg Németországban él, és egy európai fapados légitársaságnál dolgozik. Az interjúban a munkájáról kérdeztem.

Bernie utazásait a Mindenütt jóóó blogon követhetitek nyomon, amit a Facebookon is megtaláltok. A blogot 5 éve írja, és azért kezdte el, hogy megoszthassa a tapasztalatait, melyeket az utazásai során szerzett. Először csak magamnak akartam elraktározni az emlékeimet, de aztán kinőtte magát a dolog. Mert a család meg a barátok elkezdték megosztani az írásaimat, és innentől kedve a “világnak” (is) szól.”

Fogadjátok szeretettel. 🙂


Szia. Rögtön a közepébe vágva szeretném megkérdezni, hogy miért lettél légiutas-kísérő?

Egész életemben nagy utazó szerettem volna lenni. Bejárni az egész világot. Gyermekkoromban is sokat utazgattunk a családommal, rengeteget kirándultunk az országon belül, és (bár akkoriban még csak a környező országokba tudtunk elmenni) Csehszlovákiában, Lengyelországban kirándultunk. Az utazás szeretete már ekkor kezdődött.

Emiatt idegenvezetőnek készültem. De aztán eltérültem. Elkezdtem dolgozni, és nagyon teteszett, hogy van saját keresetem és arra költöm, amire akarom. Utazásra természetesen. Nem csak évente vagy két évente egyszer, hanem akár többször is! Így azért dolgoztam, hogy utazhassak. Így eltelt sok-sok év! Sajnos.

Aztán a válság és egy leépítés miatt váltanom „kellett”, és akkor úgy döntöttem, ha kell, akkor váltsak nagyot. És pár perccel a felmondásom után bosszúból még a munkahelyemen elkezdtem új állást keresni. Az első hirdetés, ami szembe jött velem, légiutas-kísérőket keresett. Hohóóó! Hát ez az, ami kell nekem!!! Nem volt egyszerű, de végül sikerült, felvettek, elvégeztem a tanfolyamot. Így lettem légiutas-kísérő.

watermarked-Izland Solheimasandur

 

Sokan azt mondják, hogy ha szeretsz utazni, ne légiutas-kísérő legyél, mert csak a reptereket fogod látni. Ez mennyire igaz?

Ez persze igaz. Munka közben nem nagyon látsz mást, csak a repülőgépet és a repülőteret. 5,5 évem alatt egyetlen-egyszer fordult elő egy sztrájk miatt, hogy sok szabad óránk lett két út között, annyi, hogy volt idő kimenni a városba, körülnézni, enni egy jót. Ez egyébként Beauvais volt. (Itt jegyezném meg, hogy innen mindenki rohan tovább Párizsba, de Beauvais is megér fél-egy napot!)

De! Annyi szabad napom van, hogy csak na! És szabadnapokon tudok utazni. Valamint, mivel külföldön vagyunk bázison, így már eleve ott élni, és a környéket felfedezni is “utazás”.

 

Mit szeretsz legjobban a munkádban?

Sok lehetőséget ad. Rögtön az első, hogy külföldön élhetek, így új helyeket fedezhetek fel. Rengeteg embert megismerhetek, azáltal, ahol élek, a kollégák, akikkel dolgozom. Kultúrákat, szokásokat, mindennapokat látok. És nagyon jó a sok szabadidő is. Bár ennek ára van, mert a munkanapok azért legtöbbször igen hosszúak és húzósak. Illetve a légitársaságtól kapunk kedvezményes utazásra lehetőséget, amit -én legalábbis- maximálisan ki is használok.

watermarked-Bologna

 

 

Mi jelent legnagyobb kihívást számodra?

Kihívást? Hajnalban kelni! Világ életemben utáltam a koránkelést.

 

Hogyan kezeled a hülye utasokat? Van valami jól bevált “terápiád”, amivel ki tudod pihenni őket?

A “hülye” utasokat a nagyon kedves utasok ellensúlyozzák. És legtöbbször, ha van egy problémás utas, a többi utas kiáll mellettünk, és az nagyon jó. Igyekszem a munkát ahogy vége, el is felejteni, és utána a pihenésre koncentrálni. Persze jól esik a páromnak elmesélni, hogy képzeld, ez meg ez történt, de aztán annyi. És a kedves utasok azért nagy többségben vannak ám, szoktunk beszélgetni, nevetgélni…

Tegnap pl. egy olasz kérdezte meg, hogy honnan valósi vagyok. Mondtam neki, hogy magyar vagyok. Mondta, hogy járt Magyarországon, és tud egy szót: Egészségedre. Majd később, mikor újra arra jártam, odakiabált, hogy Szeretlek! Azt hittem, behalok a röhögéstől! Na, ilyenek miatt (is) szeretem ezt a munkát.

 

Mi volt az eddigi legszebb élményed a munkáddal kapcsolatban?

Legszebb? Fúú… ez nehéz kérdés. Talán mert olyan, ami nagyon-nagyon különleges lenne, nincs is…. sok apró szépség van inkább, mint hogy új barátokat találtam, akikkel sok mindent átéltem. Illetve a sikerélmény, ha valami probléma van és azt professzionálisan meg tudtuk oldani, az nagy öröm.

 

Ha nem ez lenne a munkád, akkor mivel foglalkoznál? Most nem arra gondolok, hogy ha nem hagyod ott a régit. Hanem, ha bármit választhatnál… Mi lenne az és miért?

Mindenképpen valami utazással kapcsolatos dolog lenne. Igazából már a legelején idegenvezetőnek készültem, abból is érettségiztem. Világéletemben a nyelvek tanulása volt a kedvenc időtöltésem. Biztos, hogy valami ezzel kapcsolatos lenne. Persze mai fejjel meg tapasztalatokkal kicsit más már erre gondolni, valószínűleg nem szeretnék annyira idegenvezető lenni. Légiutas-kísérőnek lenni jobb!

watermarked-Norvegia

 

Úgy érzed, megtaláltad a hivatásod? Ez mindenki álma szerintem.

Tudod, mondják, hogy az életben semmi sem véletlen. Úgy gondolok erre is, hogy nem véletlen, hogy “eltérültem” és mégsem lettem idegenvezető. Mai fejjel úgy gondolom, hogy talán jobb is. Persze, van hogy elbizonytalanodom, de alapjában véve ez így tök jó, ahogy van.

Elbizonytalanodni egy-két nagyon udvariatlan, sértegető utas után szoktam, hogy basszus, kell ez nekem?! De ez nem tart sokáig, mert aztán ott vannak a kollégáim, más kedves utasok, a tény, hogy élek valahol, ami nem otthon van, és rengeteg a felfedeznivaló, utazhatok, stb… ez kikapcsol. A jó dolgokból sokkal több van a mérleg serpenyőjében, mint a rosszakból.

 

Mondtad, hogy sok szabadnapod van, de mikor dolgozol, az elég kemény. Hogyan tartod egyensúlyban a munkát a magánéleteddel?

Szerencsére a kedvesem nagyon megértő, és sokat segít mindenben. Például hagy aludni, ha hajnalban jövök haza, mert tudja, hogy milyen fontos nekem az alvás. Főzni ugyan nem tud, de bevásárlásban, takarításban nagyon sokat segít.

Ő is nagyon szeret utazni, világot látni, felfedezni, így igyekszünk a “kötelezőket” gyorsan letudni, és aztán megyünk valamerre. Akár egy délután is, valami közeli de új helyre.

watermarked-Franciao Vezelay

 

Már előre tudom a választ a következő kérdésre, de azért felteszem. Ha életed végéig biztosítva lenne a megélhetésed hihetetlen luxus színvonalon, és bármit megkaphatnál az utazáson kívül, akkor melyiket választanád? Ezt vagy a munkád minden velejárójával együtt?

Ááá!!! Utazás nélkül nem élet az élet, úgyhogy egyértelmű! A második!!! Halálra unnám magam a luxusban… nem tudnék mit kezdeni magammal.

watermarked-India

 

Barátokkal utazol szívesebben vagy egyedül is szeretsz?

A teljesen egyedül utazást annyira nem szeretem. Sokat utaztam úgy is, de akkor hiányzott az, hogy valakivel megbeszélgessük a tapasztalatokat. Meg több szem többet lát! Amit én nem veszek észre, arra a másik felhívja a figyelmem, vagy fordítva… Nekem fontos az, hogy az élményeket meg tudjam osztani/beszélni másokkal. Valószínűleg ezért is blogolok!

 

Mióta blogolsz?

Már gyerekként is írtam a kirándulásokról “útinaplót”. Később kevesebbet, csak a NAGY utazásokról. Aztán rendszeresen újra akkor kezdtem, mikor légiutas-kísérő lettem, mert nagyon sokat utaztam, és nem akartam, hogy keveredjenek a dolgok. Eleinte a fő cél még az volt, hogy magamnak legyen majd emlék a nyugdíjas éveimre, csak aztán kinőtte magát.

watermarked-Sri Lanka

 

Mi az a hely, ahol még nem voltál, de nagyon szeretnél eljutni?

Ó, a bakancslista (bár csak a fejemben létezik) elég hosszú! De még nem voltam, és nagyon szeretnék eljutni például Kambodzsába, illetve visszamenni Vietnámba. Irak és Kuvait is a listámon van, ezek nagyapám miatt, mert ő gyermekkoromban nagyon sokat volt távol, ott dolgozott. Az olajvezetékeket építették, amit aztán később a háborúban szétbombáztak. Ő küldött képeslapokat onnan, illetve mesélt sokat mikor hazajött egy-egy útról. Tudom, sokat változott azóta arrafelé minden, de akkor is elmennék oda miatta… megnézni az országokat, amik hónapokra “elrabolták” tőlem a nagyapámat.

 

Végül pedig: Mit üzensz az olvasóknak?

Egy török közmondást, ami a mottóm:

Çok Yaşayan Değil Çok Gezen Bilir” 

“Nem az tud valamicskét, aki sokáig él, hanem aki sokat utazik…”

Azt üzenném mindenkinek, hogy ha tehetik utazzanak sokat! Hihetetlen sok mindent megtanulhatunk a világról ezáltal, többet, mint az iskolapadban. És végezetül: minden utazás egyben önmagunk felfedezése, megismerése is egyben! És ez a legjobb az egészben!

 


 

Nagyon szépen köszönjük az interjút Bernienek, és további sok sikert kívánunk a munkájához! 🙂

Neked mik szerepelnek a bakancs-listádon? És megtaláltad már álmaid hivatását?

Panni

 

 

 

 

 

 

 

Advertisements

2 thoughts on “Nagyvilág #3 – “Egész életemben nagy utazó szerettem volna lenni.””

Szívesen olvasnám a véleményed, hozzászólásod. :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s