Nagyvilág #8 – “Megtanultam nem várakozni a csodára, hanem önállónak lenni.”

Decemberre is egy nagyon különleges vendéget hívtam a nagyvilágból, lehet hogy többen ismeritek is. Ő Réka, a Lábatlan blog szerzője, másnéven Robotgirl. Réka 2014 nyarán autóbalesetet szenvedett, és amputálni kellett a bal lábát. Azonban ahelyett, hogy magába fordult volna, bátran viseli a protézisét, és mind online, mind élőben beszél arról, hogy a sérültként élő emberek ugyanolyan értékesek, mint az egészségesek.


Mesélnél egy kicsit a balesetről, hogy tudjuk, hogyan kezdődött mindez?

Velem egy majdnem halálos baleset történt 2014-ben. Az autóval kisodródtunk az autópályáról, és ahogy kiszakítottuk a szalagkorlátot, bejött hozzám az utastérbe, szétroncsolva ezzel a bal lábamat. Sejtettem, hogy nagyon nehezen menthető, de végig reménykedtem, hogy sikerülni fog. Azonban egy pár órával később arra ébredtem, hogy örökre elvesztettem a bal lábamat.

 

Hogyan zajlik a műtét utáni rehabilitáció?

Műtét után nagyon sok sebe van az embernek, rengeteg behatás érte a testét, úgyhogy sok időbe telik, amíg fizikailag és mentálisan is eljut odáig, hogy protézist tudjon viselni. Én az első három hétben csak regenerálódtam, próbáltam megbirkózni a mankós élettel és a fantomfájásokkal. Nagyjából egy hónapra rá kaptam meg az első protézisemet. Szerencsésnek mondhatom magam, mert az én esetemben “csak” annyi volt, hogy a bal lábamat elvesztettem, de a többi végtagom és minden más szervem kitűnően működött, ami jelentősen megkönnyíti a rehabilitációt. Miután megkaptam a protézist, újra csecsemő lettem, akinek meg kellett tanulnia járni. Ez abból a szempontól a legnehezebb, hogy az ember a büszkesége nagyon sérül, mert egyből futni akar vagy olyan gyorsan járni, mint régen. Protézissel élni viszont teljesen más. Megváltozik a mozgásvilág, a gondolkodásmód, sokkal jobban át kell gondolni a lépéseket. Tagadhatatlan, hogy ennek az életnek vannak korlátai, főleg az én esetemben, mert nekem csak egy igazi térdem van; hiába hordom a számomra legjobb protézist, mégsem helyettesítheti tökéletesen az emberi térdet. A rehabilitáció pedig egy egész életen át tart, mert a protézis viseléséhez izomzat kell, szóval sportosnak kell lennem; minden egyes nap tornáznom kell. Főleg a kislábamat kell erősítenem különböző speciális gyakorlatokkal, mert onnan nagyon könnyen eltűnhetnek az izmok.

 

Először te is szivacsborítású lábat kaptál, ami megszólalásig úgy néz ki, mint egy igazi láb. Hogyan jutottál el arra a pontra, hogy borítás nélkül viseld a protézist?

Az, hogy túléltem a balesetet, olyan volt nekem, mint egy újjászületés. Euforikus hangulatban voltam, és teljes mértékben vállalni szerettem volna azt, aki vagyok. Ne egy színész legyek, aki vissza akar illeszkedni a társadalomba, mintha mi sem történt volna. Elegem volt a bujkálásból! Egy nap levágtam a szivacsborítást a lábamról, és nagyon boldoggá tett, hogy meg tudtam mutatni saját magam. Ez egyébként nem jelenti azt, hogy minden nap mások tudtára adom, hogy protézisem van, csak amikor így komfortos.

IMG_20171229_204246

 

Ahogy olvasgattam a blogodat és a Facebook posztjaidat, elgondolkoztam azon, hogy van-e nálad pozitívabb ember. Ez a stílus korábban is jellemző volt rád?

Régebben nem voltam ilyen pozitív. Kívülről csapongónak, életvidámnak tűnhettem, de belül nagyon szorongtam, mert a külvilág szemszögéből néztem magamat, ami rengeteg feszültséget keltett bennem. Az életem nagy részét meghatározta egy erős megfelelési kényszer; az alapján értékeltem magam, ki mit gondol rólam. Problémamegoldó képességem is csak fokozatosan alakult ki, ahogy elkezdtem feldolgozni a velem történteket. Most már kijelenthetem, hogy könnyen alkalmazkodom a különböző körülményekhez, az én erőm a rugalmasságomban rejlik. Igyekszem a jelenben élni, nem a múltra tekintgetek vissza. A megfelelési kényszer elhagyásán azonban még a mai napig dolgoznom kell, nem könnyű megszabadulni 21 év szokásától. Hiába fejlődtem nagyon sokat ebben a három évben, néha még mindig azon kapom magam, hogy bárkivel találkozom fel tudom venni a stílusát, ez pedig nagyon nem jó. A legnagyobb célom az új évre, hogy mindig hű tudjak lenni önmagamhoz.

 

 

Milyen célból indítottad a blogodat?

Elegem volt abból, hogy mindenki tabuként tekint a sérültségre! Rosszul kezeljük a sérült embereket, holott ez egy természetes állapot szerintem. Nincs olyan ember a világon, aki legalább egyszer ne vágta volna el az ujját, ne törte volna el a lábát, nem szenvedett volna valamilyen autóbalesetet vagy nem változott volna meg a teste drasztikusan. Amikor pedig ez megtörténik bebújunk a csigaházunkba, és úgy érezzük, hogy egyedül  vagyunk, pedig sok ezer ember él hasonlóan. Csak ezek az emberek nem nagyon mernek felszólalni, felvállalni magukat. Én úgy gondoltam, hogy itt az idő kihasználni a közösségi média adta lehetőségeket, és elkezdeni valamilyen érzékenyítést, mert az iskolában nem kapjuk meg. És ha ott nem kapjuk meg, akkor mikor tudunk ebben fejlődni, ha nincsenek körülöttünk ilyen emberek?

 

A sport a műtét előtt is nagy szerepet kapott az életedben, és most sem vagy hajlandó lemondani róla, sőt. Melyik a kedvenc mozgásformád?

A baleset előtt én mindent sportoltam. 😀 Leginkább a futás a kedvencem, de azt egyelőre még nem tudok, lassan halad a futólábas projektem. Addig is a Suhanjba járok edzeni. Nagyon szeretem a TRX órákat, rendszeresen űzöm, mert jól passzol a műlábas életemhez, olyan mozdulatokat tartalmaz, amiket megfelelően el tudok végezni. Ezenkívül jóban vagyok a krankinggel, ami olyan, mint a spinning, csak kézzel hajtva.

IMG_20171229_204154

 

Többféle “vádlit” is szoktál viselni. A kinézetüket te találod ki?

A legelsőt, a fehér csipkéset Kanadából rendeltem. Nagyon hozzám nőtt, és talán ikonikussá is tett. A többit különböző cégekkel terveztük, legutóbb például a Varinexszel alkottunk egyet. Nagyon fontosnak tartom, hogy esztétikussá tegyem a megjelenésem, passzoljon az öltözékemhez a lábam is. Itt az ideje újragondolni a protézisek külsejét, és azt, hogy hogyan viszonyulunk bizonyos művégtagokhoz és egyéb testrészekhez. Ezek nem testidegen dolgok, hanem segítik az életünket. És ha már ennyire lételeme a napjaimnak, akkor miért ne legyen szép? Szeretem, hogyha ebben is nőies tudok lenni, mert így vissza tudtam találni a nőiességemhez, amit a baleset után elvesztettem.

IMG_20171229_204334.jpg

 

Mit gondolsz, minden okkal történik vagy csak véletlen, mi pedig alkalmazkodunk hozzá?

Nagyon sokat gondolkozom ezen a kérdésen nap, mint nap. Néha azt gondolom, hogy minden okkal történik, máskor viszont annyira rácáfolnak a történések, hogy véletlennek tűnik inkább. Kicsit olyan vagyok, mint Forrest Gump, aki azt mondja, mindkettő igaz lehet.

 

Hogyan befolyásolta a kapcsolataidat a baleset és az utána következő fejlődésed?

Olyan, mintha egy másik világba csöppentem volna, ahol rengeteg új ismertséget kötöttem. Barátaimnak tudhatok, olyan embereket is, akik jóval idősebbek vagy fiatalabbak nálam, mégis valami közös összeköt minket, akár a sérültségünk, akár a gondolkodásmódunk, amit kialakítottunk

 

Mik a további terveid?

Mostanában válságokat élt át a blogom, úgyhogy szeretném egy kicsit megújítani; jó lenne szerezni magam köré mentorokat, akik tudnak benne támogatni. Szerencsére egyik nyertese lettem idén a Tehetséges Fiatalok Mentorprogramnak, aminek keretében megismertem Al Ghaoui Hesnát. Nagyon sokat tanultam tőle, például azt, hogy bármi történjék is, ő mindig önmagát adja. A program arra van, hogy célokat tűzzünk ki magunk elé, melyek megvalósításának érdekében összedolgozunk, ő a kapcsolati tőkéjét és erőforrásait felhasználja a céljaim sikerességének érdekében. Ezenkívül szeretném nemzetközibb vizekre vinni a mondanivalómat; írni és előadni is szeretnék angolul. Illetve tervezek indítani egy álomkészítő tanfolyamot, egy teljesen szabad jellegűt otthon, ami azt a célt szolgálja, hogy a fiatalok segítsék egymást álmaik kialakításában, céljaik meghatározásában, és közösen fejlődjenek érzelmi intelligenciájukban.

 

Mit tanácsolsz, hogyan viselkedjünk, ha találkozunk egy sérülttel az utcán?

Nekem az esik a legjobban, amikor természetesen viselkednek velem. Nem különböztetnek meg; nem magasztalnak, de nem is néznek le. Amikor új emberekkel találkozom, szeretek olyan lenni, mint bárki más. Ne azon legyen a fókusz, hogy hány lábbal élek, inkább azon, hogy mivel szeretek foglalkozni, mi az érdeklődési köröm. Az csak egy mellékes dolog, hogy ki milyen testrész hiányával vagy többlettel él együtt. Viszont ehhez a természetességhez az kell, hogy minél több helyre eljuthassak, iskolákba, óvodákba, hogy felnőve ezek a gyerekek ne érezzék kényelmetlenül magukat, amikor sérültekkel találkoznak. Egyébként én azt látom, hogy bizonyos felnőttek is nyitottak, de velük mégis jóval nehezebb a már kialakult társadalmi normák és viselkedésmintázatok miatt. Nekik ezen keretek közül kell kiszakadniuk.

IMG_20171229_204304

 

Tavaly novemberben a fellépők között voltál a TEDxYouth programban. Milyen élményekkel gazdagodtál?

Amikor életemben először láttam egy TED videót, úgy éreztem, hogy ez nekem is menne, én is nagyon szívesen megosztanám a saját gondolatomat színpadon. Amikor elindult a jelentkezés, vettem a bátorságot és beadtam a pályázatomat. Miután megnyertem, következett egy kemény felkészülési időszak, mert rájöttem, hogy igazán jónak lenni retorikában nagyon nehéz. Hosszú ideig tart, amíg az ember megtanulja, hogyan kell kiállni, hogyan legyen természetes, ne akarja megjátszani magát. Amikor azon a napon felmentem a színpadra megtartani az előadásomat, úgy éreztem életem legnagyobb eseménye történt meg velem, és minden szenvedés, amit átéltem, megérte!

IMG_20171229_204320

 

Mit teszel akkor, amikor elfáradsz a szűklátókörű emberektől vagy abban, hogy erős legyél?

Egyre jobban kezdem azt gondolni, hogy teljesen normális, ha valaki rosszul van. Minden annyira a tökéletességre buzdít bennünket, és ez hatalmas hazugság. A rengeteg információ, amit begyűjtünk a médiából, a tudattalanban óriási hamis hitekből álló halmokat épít, például, hogy csak az a szép, aki csontsovány vagy kék a szeme. Állandóan azt kapjuk, hogy mindig legyünk szépek, csinosak, mosolygósak, legyen toppon az életünk, százezer rózsát kapjunk a párunktól, és még sorolhatnám. Én próbálok ez ellen tenni. Mindig mondom, hogy nem akkor vagy jó, amikor éjjel-nappal tökéletes vagy. Ugyanúgy meg kell élni a mélységeket is, mert az egyik nem működik a másik nélkül. A lényeg a teljes elfogadásban rejlik, hogy akkor is rendben vagyok, ha éppen szomorú gondolataim vannak.

 

Ha lenne három kívánságod, mit kívánnál?

Néha azon gondolkozom, hogy nincsenek kívánságaim, mert amik igazán fontosak azokat már megkaptam, amiket pedig el akarok érni, azokat majd úgyis elérem. Megtanultam nem várakozni a csodára, hanem önállónak lenni, megoldani a dolgokat magamtól. És ettől megnyugodtam, mivel lettek eredményeim, amiket saját önerőből hoztam létre.

IMG_20171229_204134

 

Mit üzensz az olvasóknak?

Mostanában a legnagyobb életfilozófiám a “make love, not war”. Chill down 🙂 Nem kell mindent túldramatizálni. Az ember szeret mindent görcsösen megragadni, magához emelni, ha valami nem sikerül, lovagolni rajta napokig. Mindent túlspilázunk, emiatt nem éljük meg a pillanatot. Az idegeskedés közben elszáll az az értékes idő, amit arra fordíthatnánk, hogy jobbak legyünk, jól legyünk önmagunkkal.


Nagyon-nagyon szépen köszönöm Rékának az interjút, és sok erőt és kitartást kívánok neki a céljai megvalósításához!

Neked pedig Kedves Olvasó, figyelmedbe ajánlom Réka Facebook és Instagram oldalát, mert hihetetlenül inspiráló. 🙂


Szeretettel,

Panni

 

Reklámok

One thought on “Nagyvilág #8 – “Megtanultam nem várakozni a csodára, hanem önállónak lenni.”

Szívesen olvasnám a véleményed, hozzászólásod. :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s